Category Archives: München

Weißwuascht

Talán itt az ideje, hogy elmagyarázzam ezt a kolbász evést, mert sokan nem értik:).

A weißwurst, szó szerint fehér kolbászt jelent. Színét a borjú húsnak köszönheti, amit minimum 51%-ban tartalmaznia kell. Az internet szerint borjúpofából csinálják, de szerintem nem létezik ennyi borjú az egész földön, és sokkal drágábbnak is kéne lennie. Ezen kívül disznó-hát-szalonna a fö összetevöje. Ízesítésre petrezselymet, borsot, sót, citromot, hagymát, gyömbért és kardamomot tesznek bele. Friss lúgos perecet, bajor édesmustárt és búzasört illik mellé fogyasztani, méghozzá déli 12 elött. Ez a négyes egészen hihetetlen ízbeli összhangban van egymással, rettentöen jól kiegészítik egymást. A mondás szerint a kóbi nem hallhatja meg a déli harangszót. Ez még a régi idökböl ránkmaradt hagyomány, mert nem füstölt kolbász, és nem tartalmaz tartósítószert sem, így délutánra simán megbuggyant. Fözni nem szabad, mert kidurran és az ízek kifönek belöle, 70°C-os vízbe kell egy jó negyed órát áztatni. Tálalni vízzel együtt szokták, mert amint kiveszi az ember a vízböl nagyon hamar elválaszthatatlan lesz a bél a hústól. Innen ki lehet találni, hogy hámozva eszik, ez fel szokta adni a leckét mindenkinek:).

A legenda szerint 1857. február 22.-én Sepp Moser az ” Örök világossághoz” nevü fogadóban kifogyott a birkabélböl hogy bratwurstot csináljon elküldte az inasát hogy hozzon még, aki véletlenül disznóbelet hozott. Mivel kint várták a vendégek a kolbászt, ezért nem volt mitt tennie, beletöltötte a kész keveréket a disznóbélbe, de mivel az hajlamos kidurranni sütés közben ezért inkább megfözte, és megszületett a Weißwurst. Igaziból sokkal régebbi gyökerei vannak, de ez romantikusabb:).

Én pár éve találkoztam vele elöször, amikor Miesbachban töltöttem szakmai gyakorlatom. A céggel szembe az úttest túl oldalán volt egy hentesüzem akik szerintem a legjobb weisßwurstot csinaltak amit eddig ettem. Igazán akkor alakult hagyománnyá a pénteki kolbászozás, amikot Átussal itt dolgoztunk, és az egész müszak minden pénteken közösen sétált át a hentshez. Ázóta amikor csak itt vagyok minden pénteken hagyományt örzünk, most már hál istennek az itteni pajtásokkal. Nagyon szívesen látunk bárkit aki erre jár, tudunk pár igazán jó helyet. Boldog pénteket!

Mal zeit!

Csapassunk 6-os kabrióval!

Ezek az apró meglepetések azok amiket a legjobban szereket:) Az imént sétáltunk a gépészmérnökök f?hadiszállásán, reggeli kávénkat szürcsölve, amikor megláttunk egy táblát Fahrtsimulations felirattal és egy nyillal. Követtük. Egy terembe jutottunk, ahol egy új 6os BMW volt körberakva vásznakkal. Börbelsö, villany tetö, mintha a BMW Weltbe lenne:) csak szét volt barmolva sok helyen, mindenféle kamerákkal meg miegyebekkel teleaggatva. Kérdezték mit akarunk? Hát vezetni! Csüccs, be kormány, gáz fék. Amíg a projektorok bemelegedtek amik a vásznakra vetítették a környezetet, én kiszúrtam egy repülöröl származo rókazacsit, nevetve ki is vettem és megkérdeztem hogy ez mi? A srác német komolysággal mondta hogy ez nem viccböl van ott, rábökött egy vödörre is a kocsi mellett, hogy az a nagyobb dolgoknak van, és hogy kicsit komolyan vegyem én is elmesélte hogy eddig 4-en ültek benne ma, ebböl 3-an megszellöztették a reggelijuket.
20120125-112254.jpg

Elindultam. Én még sosem ültem szimulátorban. Meghökkentöen furcsa erzekszervi csalodásokat okoz, ha az ember teljes latoterét kitölti a kép. Még a visszabillantó tükrök is azt mutatták amit a valóságban látnánk. 100%-ig meg voltam gyözödve róla hogy az autó dölöngél ahogy kanyarodok. Aztán ahogy kezdtem megszokni a dolgot hamar ámokfutásba csapott át az egész. A végére 160-al kaptam telibe egy rendörautót, miután elütöttem egy gyalogost:) Kell egy ilyen otthonra:) Viszont megértem aki elhányja magát. Rosszul nem voltam a végére, de azért picit zizinek éreztem magam Mario is ment egyet, aztán futás órára. Kifele menet megkérdetzték, lenne-e kedvünk máskor is vezetni, mert keresnek tesztelöket, de akkor meg penzt is adnak erte:D. Megadtuk az emailjeinket, ki tudja…

IGSSE

Azthiszem kijelenthetem hogy van munkahelyem.:) Január elseje óta hivatalosan is a Bajor állam alkalmazásában állok. Az International Graduate School of Science and Engineering tudományos munkatársa vagyok;). A TU ezen részlege foglalkozik sok sok kutatás finanszírozásával, nekik kell segítenem minden féle apró cseprö dolgokban, mint például kopipésztelni meg posztereket csinalni, weblapot karbantartani, ilyen irodai dolgok. Én vagyok az egyetlen informatikus az egész osztályon, úgyhogy elég sokat rohannak hozzám a munkatársak mindenféle kérdéssel, kéréssel. Rajtam kívül még két férfi dolgozik itt, a többiek mind nök, abból a korosztályból akikkel mindíg negyon jól megtalálom a közös hangot. A hangulat is elég kellemes, sokat nevetgélünk viccelödünk. A minap kértem egy csavarhúzót, ami általam egészen nem várt reakciót váltott ki a koleginákból. Körbe futkostak irodáról irodára nevetgélve pusztán a csavarhúzó szó hangzásán, mert állítólag nagyon rég nem ejtette ki senki erre felé. Egyiköjük meg is állapította: Mérnök van a házban! 😀

Az elsö pár héten nem volt saját munkahelyem, illetve az volt, csak számítógépem nem, de mostanra az is megérkezett. Ma kaptam tartalék monitort is, így már kimondottan otthonos kis asztalkám lett.

Az ablakomból pedig szemmel tarthatom a “tojást” kis házi erömüvünket. Mi magunk kozott csak mellnek hívjuk Marioékkal.


Elég sok rendezvényt is tartunk, ezeken mindíg van valamilyen büfé, ahonnan a maradékokat csak kiteszik a folyosóra, szabad rablás van:). A földszinten pedig csocsóasztal és pingpong segíti a nagyon komoly irodai stressz levezetését. Kíváncsian várom az itt rám leselked? kalandokat. Az elsö kapásból a német nyelv. Végre azt is használom napi rendszerességgel. Most, hogy lassan egy éve németországban vagyok, talán itt is volt az ideje. És legföképpen nagyon remélem hogy ez hatalmasat lendít a “Münchenbe költözünk Mátéval” projekten.

Moop mama

Boldog új évet! Tegnapelött leszálltam a metróról és ez fogadott:).

Ök a Moop Mama, valami furcsa általuk urban brass-nak nevezett stílusban valósítják meg magukat. Nekem nagyon tetszett:)

München én így szeretlek

Kockaföld

Bizony, ilyen elvetemült emberek vesznek körül:) Ezt a robotika tanszék WC-jében fotóztam. Megfejtés jöhet kommentben:)

CoTeSys

(A szöveg régen íródott csak a videók feltöltése egy pöttyet elhúzódott)

Bizony sok víz lefolyt mar az Isaron mióta utoljára jelentkeztem. Okokat ne keressünk, aki ismer úgyis tudja hogy lusta is vagyok, hál’istennek jól is érzem magam nagyon, és azért mostanában egye fene még tanulok is néhanapján. Jelentkezésem apropója a tegnap délután ért élmények.
Nyílt napot hirdetett a CoTeSys. Annyit kell róluk tudni, hogy magukat “excellence clusternek” (barmit is jelentsen ez) nevezö össznépi kutatóközpont, mely a Technische Uni München a Ludwig-Maximillians-Uni Munchen, a Nemet Hadsereg Egyeteme(?Universität der Bundeswehr?), a Max-Planck Intézet neurobiológiai részének, valamint a DLR (egyszerüség kedvéért német NASA) összefogásának gyümölcse. A lényeg, hogy azt hiszem az európai kutatási szcéna tényleg elitjébe tartoznak. Temérdek robottal, ami miatt persze nekem el kellett mennem a nyílt napra, mely lényegében azt jelentette, hogy bárki begrasszálhat az utcáról és meglesheti mit is csinálnak ott, meg üdítöt meg rágcsálnivalót is kap mellé, meg fagyit is:) Elcibáltam hát olasz és mexikói pajtásomat (lassan itt az idö hogy nevén nevezzem az embereket, Marco es Mario) és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk mindenféle robotok bambulásával. Ezekböl szeretnék párat megosztani veletek.
Kezdjük például ezzel itt. Saját fejlesztésü érintésérzékelökkel van telepakolva a teste, tudományos szempontból azok a nagy dolgok, de hogy az egésznek legyen valami kézzelfogható értelme is, ráragacsolták öket erre a robotra és írtak rá egy programot ami megkéri hogy érintsd meg az adott testrészt, amit helyes válasz esetén annak mozgatásával honorál. Az egész attól tetszett igazán, hogy óvódás gyerekcsoportokat hoznak gyakran, hogy tanulják a bal-jobb valamint a végtagok nevét angolul, és szokják a robotok jelenlétét(!!!).

Szobatársa ez a darts-ozó robot volt, aki azért ilyen nyakatekert módon dob, mert így tudja csak eléggé felgyorsítani a kar végét, hogy eldobjon a tábláig. Dobásonként javít a dobótechnikán, ami lényegében azt jelenti, hogy a második dobás után csak az 50-esbe dob:) Bár ez egy géptöl nem nagy tudomány:)

Magyarázkodott is a srác aki programozta, hogy sokkal okosabb dolgokra is képes, például kihúzni egy fiókot. Na ez se valami nagy tudomány, gondolná az átlag ember. Pedig nagyon nem egyértelmü dolog valamit egy sík mentén mozgatni úgy hogy közben mi 3d-ben vagyunk. Föleg ha nem tudjuk hol is van ez a sík. Robotkarunk folyamatosan figyeli az örá ható eröket, és ez alapján dönti el, hogy lehet-e egyáltalán abba az irányba húzni. De tény hogy dartsot dobálni sokkal látványosabb:).
Aztán itt van EDDIE, aki egy kissé bizar külsövel megáldott amolyan “ember-gép kapcsolat” robot. Elméletileg a mi gesztusainkra reagál. Csodálkozik, megijed, meg ilyenek. Megijeszteni nem tudtuk, még a “gazdája” sem, de az tény hogy miközben magyarázta nekem, hogy mit csinál és én a robotra nézve elmosolyodtam azon amit mondott, a robot visszamosolygott. Ez egészen furcsa, nem várt érzés volt:). (A videó legelején mosolyodik el egy picit, most nézem csak alig látni.)

De ha már a robot ember interakciónál vagyunk akkor itt van ez a pöttöm. Az alábbi videón a mögötte a monitoron lévö emberi mozdulatokat próbálja utánozni. A videót felgyorsítottam, mert elég lassan csinálja, nem akarok untatni senkit. Lesz még ilyen felgyorsítós videó, megismeritek a zenéröl, de látszik is:).

Szóval hogy valami parasztvakítás is legyen a civileknek megint, letették a földre, és egy narancssárga gombócot kellett kergetnie amit az egyik dolgozó húzogatott elötte. Én ott álltam bámészkodók elsö sorában, videózva az egészet, hónom alatt a narancssárga esökabátommal. Amint a robot meglátta több sem kellett neki, az nagyobb is volt, narancssárgább is, azt támadta meg:). Semmi furfang nem volt benne, mégis elképesztö milyen mélyen belénk van kódolva hogy a pici aranyos nagyfejü nagyszemü emberforma, valami érdekeset látott meg. Pont ugyan úgy viselkedett mint egy kisgyerek, amikor valami újat lát. Megszünt számára minden más a világon, csak a kabátom nézte mozdulatlanul:). És a józan eszem akárhogy is tudta, hogy semmilyen tudat, semmilyen értelem nincs mögötte, teljesen logikus, megmagyarázható dolog történt, az érzelmeimnek képtelen voltam elmagyarázni. Zavarba is jöttem és sajnos hamar abbahagytam a felvevést.

Volt itt másik emberszabású is:) Úgy tünik a kisgyerek séma bejön nagyon, könnyen beveszi az ember. Ö csak felvett egy kockát majd egy másikat. Ebben az esetben ez attól nagy dolog, hogy nem tudta hol van a keze, és hogy hol a kocka. Úgy jött rá nézegetéssel, pont mint a csecsemök. Azt nem tudom miért néz ilyen mérgesre vont piros szemöldökkel hozzá. Biztos nagyon koncentrál:).

És hat a nagyágyúk, James és Rosie. ök a legkomolyabb robotjai a labornak, háztartási robotokat próbálnak faragni belölük, itt itt épp weißwurstot föztek kenyeret vágtak hozzá és ezt szervírozták. Finom volt:). Vicces nagyon James “omni-kereke” ami minden irányba dugul, így elég mozgékony, de inkább itt van videón, úgy érthetöbb.

Megy egy kis szeletelés. Az utolsó videót nem én csináltam, nagy volt a tömeg, esélyem sem lett volna ennyi ideig videózni úgy hogy ne jöjjön közbe semmi, meg itt palacsintat sutnek. Remélem róluk hallotok még itt.

Azt hiszem elég izgalmas évek elött állunk mindannyian, nagyon örülök hogy ebbe a korba születtem:).

Surf

Bizony! Amelyikötök még nem hallotta volna, Münchenben lehet szörfözni! Az Isar kettészeli a várost, és mindenféle mellékágakra van terelve hogy hangulatos kis parkokat csinálhassanak. Ennek köszönhetöen két olyan hely is van ahol a szélesebb folyó beszükül, és felgyorsul annyira a víz hogy akkora állóhullám alakul ki, amin már meg lehet állni szörffel. Az egyik a belváros szívében lévö Eisbach, ami lebetonozott kövekkel tüzdelt medrével méltán hírhedt világszerte. Tényleg nagyon komoly sérüléseket lehet begyüjteni. Ehhez még hozzá kell adni hogy a helyiek rettentöen barátságtalan territoriális jószágok, és már érthetö is miért szörföznek ott általában kevesebben.

 

 

Bezzeg a Flosslände:). Tahlkirchenben az állatkert mellett van, és ugyan valamivel kisebb maga a hullám mint az Eisbachon, itt nagyon kedves és barátságos “soul surferek” vannak, a parkolóban sok VW busszal, arról nem is beszélve hogy ha az ember épp nem úgy esik ahogy kellene, nem hal meg azonnal:). A spot mellett van egy nagy füves rét ahol napsütésben fürd?zik aki épp nem szörföl, vagy csak bámészkodni jött. Grillezni is szoktak a fiatalok, meg akadnak akik gitároznak is. Nagyon hangulatos.

A folyót amúgy más is sokat használja, sok a kajakos, kenus, a bátrabbak pedig sima gumicsónakkal csörgedeznek lefelé. A legviccesebb pedig a hatalmas tutajok, sok összekötözött farönkböl, sörpadokkal 30-40 illuminált bajorral és komplett zenekarral a fedélzeten. Ök külön ünnepelt utasok, mert amikor egy ekkora tutaj úszik lefelé a folyón, a maga el?tt tolt vízt?l a hullám vagy 10-15 centivel nagyobb lesz, a gyerekek pedig kalózok módjára felmásznak a tutajra és amikor az áthalad a hullámon a végér?l ugranak rá a hullámra:). Jaj meg találkoztam magyar szörfösökkel is:). Kicsi a világ!

 


 

Mókás még az is, hogy az emberek itt vidéken mennyire nem értik a szörfdeszkát. Bent münchenben azért lehet látni itt-ott emberek hóna alatt, de itt Miesbachban mindenki úgy néz rám mintha egy másik bolygóról jöttem volna:). Legaranyosabbak a macskák. Ök rendesen foldbegyokerezett lábbal néznek értetlenül, annyira hogy ezt itt volt idöm elövakarni a telefonomat, és lefényképezni. Teljesen mozdulatlanul nézett hogy mi van most:).

Más: Jobb oldalra tettem egy új részt, csak random képek lesznek ott, enjoy.->

Vivaldi

Apró kis meglepetés, ma a metrómegállóban a Négy évszak szól diszkréten a hangosbeszélöböl:) Biztos hogy könnyítsenek az embereken, ugyanis ma elöször várható 30 fok. Én rettenetesen élvezem a meleget, azthiszem a helyiek kevésbé. Legalábbis mindenki izzad:). Szegény pakisztáni csoporttársam szerintem ma eret fog vágni. Már a 24-25 fokban is megörült. Lehet ha nem húzna _mindíg_ mellényt…

Suli

Kicsit besürüsödött a program, ezért nem nagyon írok. :$

Elindult az oktatás, hatalmas fejest ugorva a tananyagba. Az órák nagyon jók, tanulok robot dinamikát, kognitív müszaki rendszereket, mozgás(útvonal)tervezést a robotikában, gépi tanulást(?) (machine learning), bevezetést a digitális jelfeldolgozásba, meg szabályozástechnikát, meg szenzorvezérelt robotikát. Azt hiszem legtöbbötöknek nem nagyon mondanak semmit a targyak, de a többségük nagyon érdekes. Szóba került már amputált végtag helyére illesztett robotprotézis vezérlése, háztartási robotok, meg nagyon sok minden érdekes. Az egyik tárgyból például olyan programról tanulunk ami másfél éve még nem is létezett, mindezt olyan robottal amiböl 11 darab van az egész világon és több mint félmillió euróba kerül.

A tanárok javarésze nagyon lelkes, lelkiismeretesen oktatnak. Általában az elöadáson bent van a tantárgyért felelös tanár és 2-3 segédje akik nemrég végzett diákok, Phd-sek, meg ilyesmik. Felváltva vagy közösen tartják az elöadásokat egymást cukkolva közben, meg viccelödve, saját bevallásuk szerint azért, hogy a figyelmünk ne lankadjon.

Marimbaplatz

Hát a német precizitás meghazudtolni látszik önmagát. Az elmúlt két hétben igen sokszor voltak fennakadások a tömegközlekedésben, pedig az MVV ( müncheni BKV) nagyon büszkén hirdeti hogy Európa egyik legjobb tömegközlekedését üzemeltetik. Ma is hosszas állomáson állás után egyszer csak bemondták a metrón hogy a szerelvény a város teljesen más részére megy, m?szaki okok miatt. Mindenki leszállt, majd összevissza jöttek mentek mindenféle metrók, csak az nem amivel több száz diák akart volna iskolába jutni. Az egyik dolog amit viszont nagyon szeretek Münchenben azok a Marienplatzi zenészek. Egész híresek is megfordulnak itt utcazenészként. Ma a new yorki Alex Jacobowitzot sikerült elcsípnem amint marimbán játszott Bachot, Mozartot és hasonlókat. Minden darab között nagyon kedvesen mesélt a müvekröl, bíztatta a közönséget hogy jöjjön közelebb és bohóckodott a fényképezö túristáknak. Szerintem vagy egy órán át hallgattam:).

 

Alex Jacobowitz @ Marienplatz from Laci Habon on Vimeo.

Ezt meg a föpályaudvaron csináltam, sok sok bicikli, közöttük sétálok el majdnem minden nap. 20110506-141333.jpg u.i.: Talaltam tilt-shift generatort a telefonomra, úgyhogy biztos boldogítalak benneteket még pár hasonló képpel;)