Category Archives: Szabadidö

Weißwuascht

Talán itt az ideje, hogy elmagyarázzam ezt a kolbász evést, mert sokan nem értik:).

A weißwurst, szó szerint fehér kolbászt jelent. Színét a borjú húsnak köszönheti, amit minimum 51%-ban tartalmaznia kell. Az internet szerint borjúpofából csinálják, de szerintem nem létezik ennyi borjú az egész földön, és sokkal drágábbnak is kéne lennie. Ezen kívül disznó-hát-szalonna a fö összetevöje. Ízesítésre petrezselymet, borsot, sót, citromot, hagymát, gyömbért és kardamomot tesznek bele. Friss lúgos perecet, bajor édesmustárt és búzasört illik mellé fogyasztani, méghozzá déli 12 elött. Ez a négyes egészen hihetetlen ízbeli összhangban van egymással, rettentöen jól kiegészítik egymást. A mondás szerint a kóbi nem hallhatja meg a déli harangszót. Ez még a régi idökböl ránkmaradt hagyomány, mert nem füstölt kolbász, és nem tartalmaz tartósítószert sem, így délutánra simán megbuggyant. Fözni nem szabad, mert kidurran és az ízek kifönek belöle, 70°C-os vízbe kell egy jó negyed órát áztatni. Tálalni vízzel együtt szokták, mert amint kiveszi az ember a vízböl nagyon hamar elválaszthatatlan lesz a bél a hústól. Innen ki lehet találni, hogy hámozva eszik, ez fel szokta adni a leckét mindenkinek:).

A legenda szerint 1857. február 22.-én Sepp Moser az ” Örök világossághoz” nevü fogadóban kifogyott a birkabélböl hogy bratwurstot csináljon elküldte az inasát hogy hozzon még, aki véletlenül disznóbelet hozott. Mivel kint várták a vendégek a kolbászt, ezért nem volt mitt tennie, beletöltötte a kész keveréket a disznóbélbe, de mivel az hajlamos kidurranni sütés közben ezért inkább megfözte, és megszületett a Weißwurst. Igaziból sokkal régebbi gyökerei vannak, de ez romantikusabb:).

Én pár éve találkoztam vele elöször, amikor Miesbachban töltöttem szakmai gyakorlatom. A céggel szembe az úttest túl oldalán volt egy hentesüzem akik szerintem a legjobb weisßwurstot csinaltak amit eddig ettem. Igazán akkor alakult hagyománnyá a pénteki kolbászozás, amikot Átussal itt dolgoztunk, és az egész müszak minden pénteken közösen sétált át a hentshez. Ázóta amikor csak itt vagyok minden pénteken hagyományt örzünk, most már hál istennek az itteni pajtásokkal. Nagyon szívesen látunk bárkit aki erre jár, tudunk pár igazán jó helyet. Boldog pénteket!

Mal zeit!

Moop mama

Boldog új évet! Tegnapelött leszálltam a metróról és ez fogadott:).

Ök a Moop Mama, valami furcsa általuk urban brass-nak nevezett stílusban valósítják meg magukat. Nekem nagyon tetszett:)

München én így szeretlek

Surf

Bizony! Amelyikötök még nem hallotta volna, Münchenben lehet szörfözni! Az Isar kettészeli a várost, és mindenféle mellékágakra van terelve hogy hangulatos kis parkokat csinálhassanak. Ennek köszönhetöen két olyan hely is van ahol a szélesebb folyó beszükül, és felgyorsul annyira a víz hogy akkora állóhullám alakul ki, amin már meg lehet állni szörffel. Az egyik a belváros szívében lévö Eisbach, ami lebetonozott kövekkel tüzdelt medrével méltán hírhedt világszerte. Tényleg nagyon komoly sérüléseket lehet begyüjteni. Ehhez még hozzá kell adni hogy a helyiek rettentöen barátságtalan territoriális jószágok, és már érthetö is miért szörföznek ott általában kevesebben.

 

 

Bezzeg a Flosslände:). Tahlkirchenben az állatkert mellett van, és ugyan valamivel kisebb maga a hullám mint az Eisbachon, itt nagyon kedves és barátságos “soul surferek” vannak, a parkolóban sok VW busszal, arról nem is beszélve hogy ha az ember épp nem úgy esik ahogy kellene, nem hal meg azonnal:). A spot mellett van egy nagy füves rét ahol napsütésben fürd?zik aki épp nem szörföl, vagy csak bámészkodni jött. Grillezni is szoktak a fiatalok, meg akadnak akik gitároznak is. Nagyon hangulatos.

A folyót amúgy más is sokat használja, sok a kajakos, kenus, a bátrabbak pedig sima gumicsónakkal csörgedeznek lefelé. A legviccesebb pedig a hatalmas tutajok, sok összekötözött farönkböl, sörpadokkal 30-40 illuminált bajorral és komplett zenekarral a fedélzeten. Ök külön ünnepelt utasok, mert amikor egy ekkora tutaj úszik lefelé a folyón, a maga el?tt tolt vízt?l a hullám vagy 10-15 centivel nagyobb lesz, a gyerekek pedig kalózok módjára felmásznak a tutajra és amikor az áthalad a hullámon a végér?l ugranak rá a hullámra:). Jaj meg találkoztam magyar szörfösökkel is:). Kicsi a világ!

 


 

Mókás még az is, hogy az emberek itt vidéken mennyire nem értik a szörfdeszkát. Bent münchenben azért lehet látni itt-ott emberek hóna alatt, de itt Miesbachban mindenki úgy néz rám mintha egy másik bolygóról jöttem volna:). Legaranyosabbak a macskák. Ök rendesen foldbegyokerezett lábbal néznek értetlenül, annyira hogy ezt itt volt idöm elövakarni a telefonomat, és lefényképezni. Teljesen mozdulatlanul nézett hogy mi van most:).

Más: Jobb oldalra tettem egy új részt, csak random képek lesznek ott, enjoy.->

Marimbaplatz

Hát a német precizitás meghazudtolni látszik önmagát. Az elmúlt két hétben igen sokszor voltak fennakadások a tömegközlekedésben, pedig az MVV ( müncheni BKV) nagyon büszkén hirdeti hogy Európa egyik legjobb tömegközlekedését üzemeltetik. Ma is hosszas állomáson állás után egyszer csak bemondták a metrón hogy a szerelvény a város teljesen más részére megy, m?szaki okok miatt. Mindenki leszállt, majd összevissza jöttek mentek mindenféle metrók, csak az nem amivel több száz diák akart volna iskolába jutni. Az egyik dolog amit viszont nagyon szeretek Münchenben azok a Marienplatzi zenészek. Egész híresek is megfordulnak itt utcazenészként. Ma a new yorki Alex Jacobowitzot sikerült elcsípnem amint marimbán játszott Bachot, Mozartot és hasonlókat. Minden darab között nagyon kedvesen mesélt a müvekröl, bíztatta a közönséget hogy jöjjön közelebb és bohóckodott a fényképezö túristáknak. Szerintem vagy egy órán át hallgattam:).

 

Alex Jacobowitz @ Marienplatz from Laci Habon on Vimeo.

Ezt meg a föpályaudvaron csináltam, sok sok bicikli, közöttük sétálok el majdnem minden nap. 20110506-141333.jpg u.i.: Talaltam tilt-shift generatort a telefonomra, úgyhogy biztos boldogítalak benneteket még pár hasonló képpel;)

Rainbow

Jack Johnsontol kérném a Rainbow címü számot, küldöm mindenkinek aki szereti, de föleg Átusnak, a Gijóni szivárványok emlékére;).

Mahlzeit!

Nagyon boldog tavaszi pénteket mindenkinek!

20110415-111835.jpg

Hétvége

Furcsa dolog ez a lányokkal.
Az ember nem kerülheti meg öket.
Olyan szépek.
Aztán meg ott vannak mingenhol.
Mindig úgy tesznek, minthasemmi sem történne.
Szeretem a hangjukat. Azt is szeretem, amikor nevetnek vagy mosolyognak.
És amikor mennek.
Egy kicsit ijesztöek is.
Néha az az érzésem, hogy tudnak valamit, amit én nem tudok.
De azért klasszak.
És nehéz megtalálni öket.
Örökké elképesztenek azzal, hogy még a legnormálisabb csajok is képesek vonzódni a legocsmányabb hapsikhoz.
Az egyetlen esélyem, ha nem csinálok úgy, mintha.

Nem vagyok egy idézgetös típus de ez annyira tetszik, hogy ki kellett tennem ide:). Erlend Loe Naiv.Super. címü könyvéböl való amit ma olvasgattam napozva a teraszon, miután sikeresen kinagytakarítottam(tuk) a szobám és rendesen beköltöztem. Internetem persze most sincs, Icike munkahelyén irogatok picit, de azt ígérték már csak egy papírt kell bevinnem és akkor minden ok lesz.

Holnap kezdödik élesben a dolog, nagyon kíváncsian várom milyen iskolatársakkal lep meg a sors.

20110410-083442.jpg